NON SERVIAM
Én idegen vagyok ebben az országban,
de ez az ország nem idegen a szivemben.
Én nem vagyok itthon ebben az országban,
de ez az ország otthon érzi magát a szivemben.
Furcsa a vérem; van benne elég folyadék,
mi nem tud elvegyülni ereimben!
Zsidó vagyok, lapp, művész s ez mind keresi messze köröttem
a vérrokonát: kacatos irásokat kutat és
lapp bálványokat táncol körül az erdők vadonában,
valami rég elfeledett szót keres egyre,
s beleüvölti a szélbe: mi vagyok itt? Néger! Kannibál!
Panaszolva sírom a kőnél: Zsidó! Kannibál!
Fogoly vagyok: a fehérek törvénye nem enged –
áldott-átkozott törvény – és nem különb az enyém sem!
Így vagyok én idegen ebben az országban,
de ez az ország befészkelte magát a szivembe!
Én nem tudok élni ebben az országban,
de ez az ország mérgezve, gyötörve él a szivemben!
Hajdan, még a szegény századokban kicsi, szelíd
s kopár volt ez a fold,
itt volt a hazám, - mindenfele itt volt!
Ma azonban a nagy bőséges korzak
termékeny talajú Svédországa nekem oly idegen már –
nincs benne huzat, nincs levegő, – földjén elzárva didergek…
Végh Györg y fordítása. Skandináv költők antológiája. Bernáth István, Kozmosz könyvek, 1967, s. 528-529
